ReEjKa

Ha már elfogyott a napi adag, üres falú pasztillavázamat a szemétbe gyűrve dobd Csak a szer vagyok. Nem az, aki neked rendelt. - Szeretnék én cserét, csak Láncolva, bűnben most Nehéz. Mert várni arra, mit Meg nem ígér az illat, Kár. De azért egy kicsit mégis, Ha lehetni nem is lehet, Muszájni muszáj. Az éveim úgyis csak múlnak, A dohánytól száraz a szám. Üres a csókom. Kopár a koponyám.